Beszédben tényleg hasznos phrasal verbek: gyakorlati lista

Egy tanuló, aki ismer 3000 önálló szót, de egyetlen phrasal verbet sem, még mindig tankönyvként hangzik. Egy tanuló, aki ismer 2000 szót és 30 phrasal verbet, emberként hangzik. Ez a különbség az oka annak, hogy újra és újra felmerül a kérdés, melyik phrasal verbeket érdemes megtanulni a társalgáshoz, és hogy a legtöbb online válasz miért rossz.

A beszélt angolról szóló korpuszkutatások valamit megmutatnak, amit a legtöbb tankönyv figyelmen kívül hagy: nagyon kevés phrasal verb viszi a mindennapi társalgás hatalmas részét. A tíz leggyakoribb phrasal verb adja a beszédben előforduló összes phrasal verb használat nagyjából felét. A probléma nem az, hogy túl sok van belőlük. Hanem az, hogy a legtöbb lista a rosszakat tanítja.

Miért rosszak a legtöbb phrasal verb listák

Nyisd ki egy tipikus tankönyvet, és a phrasal verb fejezet ad egy húsz-harminc elemből álló listát, a főige szerint rendezve: a „take” szülte a take up, take over, take after, take back, take in igéket. Szervezettnek tűnik, és a társalgáshoz szinte használhatatlan.

Íme, miért. Először is, a listákat szövegértésre és vizsgákra írták, nem beszédre. Előnyben részesítik azokat az igéket, amelyek a hivatalos írott angolban jelennek meg, pont abban a regiszterben, ahol a phrasal verbek a legritkábbak. Másodszor, a főige szerinti csoportosítás megtanít összekeverni a hasonló elemeket. A take up, a take over és a take after osztozik egy szón, de jelentésükben semmi közös nincs bennük, és a csoportosítás miatt összemosódnak az emlékezetben.

Harmadszor, és ami a legfontosabb: a listák figyelmen kívül hagyják a gyakoriságot. Egy tanuló eltölthet egy hetet a „to get round to” és a „to put up with” igékkel, miközben soha nem tanulja meg a „to pick up” igét, amelyet egy anyanyelvi beszélő ötször használ ebéd előtt. A helyes listát nem az ige szerint rendezik. Hanem aszerint, hogy a kifejezés milyen gyakran hagyja el egy anyanyelvi beszélő száját.

A 12 phrasal verb, amelyet érdemes megtanulni a társalgáshoz

Ezek azok a phrasal verbek, amelyeket érdemes megtanulni a társalgáshoz, mert mindegyik egy hivatalos szót helyettesít, amely mereven hangzana a kötetlen beszédben. Tanuld meg a jelentést, de ami még fontosabb, tanuld meg a helyzetet. Egy phrasal verb csak akkor hasznos, ha tudod, mikor illik oda.

1. Come up with (kitalálni, ötletet adni)

„I can't come up with a good example.” Ezt akkor használod, amikor előállsz egy ötlettel, tervvel, megoldással vagy kifogással. Ez az egyik leggyakoribb phrasal verb a beszélt angolban, és természetes helyettesítője a „think of” kifejezésnek, amikor a gondolkodás eredményt hoz.

2. Get along with (jól kijönni valakivel)

„We get along really well.” Így beszélnek az anyanyelvi beszélők azokról a kapcsolatokról, amelyek nem romantikusak. Vonatkozik kollégákra, osztálytársakra, szomszédokra, rokonokra. A tagadó forma, a „don't get along with”, ugyanolyan gyakori és ugyanolyan hasznos.

3. Put off (elhalasztani, késleltetni)

„I keep putting off that phone call.” Ez kettős feladatot lát el: jelentése elhalasztani egy feladatot, és a „put someone off” formában elriasztani vagy eltántorítani valakit. Mindkét jelentés mindennapi. A feladat-halasztás jelentést fogod a legtöbbet használni.

4. Run into (véletlenül összefutni valakivel)

„I ran into an old friend at the station.” Az angolban nincs egyetlen ige a véletlen találkozásra, így ez a phrasal verb nem opcionális. Ha egyáltalán ki akarod mondani, így mondod ki.

5. Work out (megoldani, vagy edzeni)

„We'll work it out” azt jelenti, megoldjuk a problémát. „I worked out this morning” azt jelenti, edzettem. Mindkettő rendkívül gyakori, és a kontextus mindig egyértelművé teszi a jelentést. Ez a lista egyik leghasznosabb igéje.

6. Figure out (megérteni, gondolkodással megfejteni)

„I can't figure out how this works.” Hasonló a „work out”-hoz, de inkább a megértés felé hajlik, mint a megoldás felé. Kitalálsz egy rejtvényt, egy ember viselkedését, vagy azt, hogyan kell használni egy gépet. A mindennapi gondolkodás egyik alappillére.

7. Point out (rámutatni valamire)

„She pointed out that we were late.” Így említessz meg valamit, ami figyelmet érdemel, gyakran egy hibát vagy egy tényt. Nélkülözhetetlen a vitában és a véleménycserében, ami a valódi társalgás nagy részét teszi ki.

8. Bring up (megemlíteni, szóba hozni egy témát)

„He brought up the budget at the meeting.” Amikor bevezetsz egy témát egy beszélgetésbe, akkor „bring it up”. Jelenthet gyereket felnevelni is, de a témaszóba hozás jelentésre van szükséged a társalgáshoz.

9. End up (végül valahol kikötni, valahogy alakulni)

„We ended up staying home.” Ez egy olyan kimenetelt ír le, amely nem pontosan volt tervezve. Így mesélik el az anyanyelvi beszélők az életüket, és szinte lehetetlen egyetlen hivatalos igével helyettesíteni.

10. Give up (feladni, abbahagyni a próbálkozást)

„I gave up trying to explain.” Az egész angol nyelv egyik leggyakoribb phrasal verbje, hasznos szokásokról, célokról és frusztrációról beszélni. Rövid, és szinte minden őszinte, nehézségekről szóló beszélgetésbe beillik.

11. Look forward to (örömmel várni valamit)

„I'm looking forward to the weekend.” Ez az udvarias, barátságos módja egy e-mail vagy egy csevegés lezárásának. Kicsit formálisabb a többinél itt, de annyira gyakori mind a beszédben, mind az írásban, hogy megérdemli a helyét.

12. Turn out (végül kiderülni, hogy így van)

„It turned out to be a great idea.” Így számolsz be egy olyan eredményről, amely meglepett, vagy amelyet később fedeztél fel. Ez az utólagos belátás igéje, és folyamatosan megjelenik, amikor az emberek történeteket mesélnek arról, mi történt.

Tizenkét ige nem sok megtanulni. Az számít, hogy ezek azok, amelyek a nehéz munkát végzik. Egy tanuló, aki ezt a tizenkettőt uralja, a mindennapi társalgási helyzetek meglepően nagy részét lefedi.

Hogyan jegyezd meg őket valójában

Elolvasni egy listát és bólogatni nem tanulás. Azért csúsznak el a phrasal verbek, mert önálló szavak fordításaként tárolódnak: „put off = elhalasztani”. Ez a kapcsolat gyenge, mert a valódi beszédben soha nincs időd fordítani. Arra van szükséged, hogy a kifejezés magától jöjjön elő.

A működő módszer a kontextussal való előhívás. Vegyél egy igét, mondjuk a „run into”-t, és egy helyzetből hozd elő, ne egy definícióból. Képzeld el a pályaudvart, a régi barátot, a meglepetést. Aztán mondd ki a mondatot hangosan. A cél a helyzet és a kifejezés közötti kapcsolat kiépítése, nem a kifejezés és a fordítása közötti.

Itt válik igazán hasznossá egy olyan eszköz, amely nyomon követi a gyenge elemeket. Egy tanulónak, aki ezt kézzel csinálja, jegyzetfüzetet kell vezetnie, és emlékeznie kell az ismétlésre, amit szinte senki nem tesz meg. A Tutoro nyomon követi a szókincset, amin megbotlasz, és magától visszahozza a gyenge szavakat a későbbi leckékbe, így egy phrasal verb, amelyet ma rosszul használsz, holnap megjelenik egy beszélgetésben. Nem kártyapaklit kezelsz; az ismétlés a leckén belül történik.

A hiba, amitől természetellenesen hangzol

A leggyakoribb hiba nem az, hogy helytelenül használsz egy phrasal verbet. Hanem az, hogy ott használod, ahol az anyanyelvi beszélő az egyszerű igét használná. A tanulók, akik épp felfedezték a phrasal verbeket, hajlamosak túlhasználni őket: a „come up with”-hoz nyúlnak, amikor a „think of” is jó, vagy a „put off”-hoz, amikor a „delay” jobban hangzik.

A phrasal verbek kötetlenek, és a kötetlen beszédbe illenek. Egy állásinterjún vagy egy hivatalos e-mailben a „postpone” gyakran jobb választás, mint a „put off”. Egy baráti csevegésben a „put off” pontosan megfelelő. A készség a regiszter, nem a helyettesítés. Az anyanyelvi beszélők a helyzet alapján váltanak a kettő között, és neked is ezt kell tenned.

Van egy második, finomabb hiba is: a partikula díszítésként kezelése. A tanulók néha elhagyják a „give up” „up” részét vagy a „work out” „out” részét, így „give” és „work” lesz belőle, amelyek egészen mást jelentenek. A partikula nem opcionális. A jelentés fele, és ugyanolyan automatikusan kell előjönnie, mint magának az igének.

Ezért számít a hallgatás legalább annyira, mint a beszéd. Hallanod kell ezeket az igéket természetes beszélgetésben, hogy felszívhasd, milyen helyzetekbe illenek. Egy tanuló, aki csak listában olvassa őket, mindig kicsit furcsán fog hangzani, mert a lista nem tudja megtanítani a regisztert.

Hogyan gyakorold őket valódi beszélgetésben

Nincs rövidítés: használnod kell az igéket valódi párbeszédekben. De a legtöbb tanulónak nincs mindig kéznél beszélgetőpartnere, és a phrasal verbek pont az a fajta dolog, amihez türelmes beszélgetőtárs kell, mert az első néhány alkalommal el fogod rontani őket.

Az egyik hatékony megközelítés, hogy kis kvótát állítasz magadnak: használj két igét a tizenkettőből a következő valódi beszélgetésedben, bármilyen beszélgetés is legyen az. A szándékos használat valódi beszédben az, ami egy kifejezést az „ismerem”-ből az „mondom”-ba visz át. Elsőre kínosnak tűnik, és ez a kínos érzés a jele annak, hogy működik.

A partner nélküli tanulóknak az AI beszélgetőpartner megszünteti az időpont-egyeztetés problémáját. A Tutoro messenger-stílusú csevegésként futtatja a leckéit, így a phrasal verbek beszélgetésen belül érkeznek, nem kártyás képernyőn, és a válaszaidat valós időben olvassa és válaszolja meg. A gyakorlat nem válik el a beszélgetéstől; a beszélgetés maga a gyakorlat. Ha már van valakid, akivel mindennap beszélhetsz, nincs szükséged erre, és a kvótád elvégzi a munkát. Ha nincs, ez tölti ki a hiányt.

Ez a tizenkét ige azért számít, mert folyamatosan megjelennek a valódi beszédben, és az egyetlen módja annak, hogy a sajátoddá tedd őket, ha előállítod őket beszélgetésben, nem felismered egy listában. A Tutoro élő csevegésben tanít szókincset egy AI tanárral, így egy ige, mint a „run into”, egy üzenetben érkezik, a válaszodban használod, és magától visszatér, ha rosszul használod. Azoknak a tanulóknak való, akik azt szeretnék, hogy az igék automatikusan előjöjjenek, és nincs mindennap türelmes emberük a gyakorláshoz.

Külső források

Ha látni szeretnéd a lista mögötti gyakorisági adatokat, a phrasal verb gyakoriságot vizsgáló korpusztanulmányok megerősítik, hogy a gyakori igék kis csoportja uralja a mindennapi beszédet. A beszélt és írott angolt összehasonlító kutatás megmutatja, hogy a phrasal verbek sokkal gyakoribbak a beszédben, pont ezért van szüksége a társalgást tanulóknak más listára, mint a vizsgázóknak. A lépték érzékeltetéséhez a az anyanyelvi beszélők phrasal verb használatára vonatkozó becslések arra utalnak, hogy néhány tucat gyakori elem elsajátítása lefedi a mindennapi szükségletek nagy részét.